Hogy lesz az ovisunkból ÖNÁLLÓ sulis? 2. rész. Ez egy folyamat, kezdjük korán!
A múlt alkalommal ott hagytuk abba, hogy miért jó, ha a gyerekünknek saját asztala van, és hogyan szoktassuk a suli előtt önálló munkára ott, hogy később se legyen baj, hogy a család a konyhában mászkál a feje fölött. Ma arról lesz szó, hogyan tudjuk hatékonyan segíteni a kialakulóban lévő értelmi és pszichés érést. Először is lássuk, mit jelentenek és miért is fontosak ezek! Szokásomhoz híven gyakorlatias poszt következik.
Ahhoz, hogy egy 6-7 éves ovisról kimondhassuk, hogy iskolaérett, azaz készen áll a sulira, méghozzá annyira, hogy nem fogja túlterhelni, és maximum kisebb nehézségekkel veszi majd az akadályokat, egy sor kritériumnak kell megfelelnie, amelyek nagyjából 3 tengely köré sorolhatók.
Ezek:
-testi adottságok (súly, fogváltás…) erről egy későbbi posztban…
-értelmi képességek (számolás, gondolkodás, emlékezés…) Pár tipp ezekhez is lesz most.
-Szociális/pszichés kritériumok. Most jórészt ezekről lesz szó, azaz a téma nagysága miatt egy részükről.
Szóval elérkezik a nagy nap, amikor a gyermekünk beül az iskolapadba. Önállóan, saját akaratából (vagy annak ellenére) együtt kell működnie a tanítóval és társaival is az egész tanórán, akármi is a feladat. El kell tudni fogadnia, ha valami nem sikerül elsőre. El kell készítenie a házi feladatát, emlékeznie kell mit kért a tanító, nem szabad elhagynia a dolgait. Miközben dolgozik, arra is törekednie kell(ene), hogy szép legyen a kezéből kiadott munka. És ugye jó lenne, ha mindeközben még nógatni sem kellene. Ó, és a természetes érdeklődés minden új dolog iránt? Ugyehogyugye? Szép feladat! De hogyan segítsünk? Megint visszamegyünk a gyökerekhez, mert az erre való nevelés egy folyamat, ami egész kiskorban kezdődik.
1. A JÁTÉKAINAK LEGYEN SAJÁT TERE, és ez a tér legyen egész kiskorától a saját felelőssége.
Nem kell saját szoba ahhoz, hogy a gyerkőcnek egy helyen legyenek a játékai. Túl nagy polc sem kell, hogy elférjenek, inkább szanáljuk ki, amihez hozzá sem nyúl, mert a rendetlenség 2 oka sokszor az, hogy A) nincs rendszer B) Túl sok minden van és átláthatatlan az egész. Segítsünk neki! Ami nem kell, azt zsákoljuk be!
DE! Amit a polcról levett, azt ő tegye vissza, és senki más, egészen kis kortól. Ha sikerül, ne fukarkodjunk a dicséretekkel! Később ezt berakhatjuk egy napirendbe, és egyéb cselekvésekhez is hozzákapcsolhatjuk. Pl.: mindig elpakolás után jön a mese. Ha tehetjük, a játszószőnyeg ne a nappaliszőnyeg legyen, hanem a közelében szintén egy saját tér. Így a lego-összeesküvés nem érinti a talpunkat, de a gyerek nincs kizárva a közösségből, mint a saját szobájában, és mivel ő használja csak, könnyebb betartatni a „te felelősséged” szabályt.
Bármilyen hihetetlen, de itt kezd kialakulni a rendszeretet, és hogy valamit akkor is meg kell tenni, ha nem mindig szeretném! Sőt! Tovább megyek. A munkában való esztétikára törekvés is. Itt persze taglalhatnánk azt is, hogy milyen sokat számít a tér, amiben a gyerekünk lakik. Mindig szépítsük, legyen változatos, a gyerek korának megfelelő. Díszítsük az évszakok szerint. Nem jó, ha jó pár évig nem változik benne semmi.
2. UTÁNZÁSOS TANULÁS! Ne becsüljük le, mert a legtöbb gondolkodási folyamatot itt tanulja a kicsi.
Teremtsünk ennek a folyamatnak minél több lehetőséget. Ha a gyerekünk rámol, mutassuk meg neki, hogyan kell visszarámolni. Hogy a nagy fazékba megy a kisebb. Ha vasalni, porszívózni akar, hagyjuk, hogy megpróbálja. Ha sütünk, nyugodtan gyúrhatja az asztal másik felén ő is a tésztát. Nyújthatja, formázhatja, darabokra szedheti, megint összegyúrhatja. Megtapasztalhatja milyen az állaga. Vagy mutassuk meg neki, miből van. Hagyjuk, hogy ő öntse össze, és lássa, miközben kimérjük. Közben pedig magyarázzunk folyton, mit, miért és hogyan teszünk. Gyermekünk mindeközben nagyon fontos gondolkodási műveleteket gyakorol!
3. KÖZEL AZ ÖSSZES ÉRTELMI KÉPESSÉG FEJLESZTHETŐ EGY SÉTA ALATT! És a gyermekünk csak még ÉRDEKLŐDŐBB lesz.
Sétáljunk sokat, közben számoljunk pl. fákat, vagy autókat! Beszéljük meg, melyik ház a magasabb, melyik az alacsonyabb! Melyik oldalon van több ember a járdán? Álljunk meg egy kirakat előtt, és biztassuk a gyerekünket arra, hogy jegyezzen meg minél több dolgot, és meséljük el otthon apának, mennyi minden volt benne! Mikor kicsit nagyobb, üljünk le egy padra, és számoljuk csak a piros/sárga… autókat! Figyeljük meg, ki hány éves lehet! Bölcsis, ovis, iskolás, vagy már dolgozik?
4. MIÉRT KORSZAK! Használjuk ki!
Mi? Miért? Ne csak válaszoljunk, kössük össze a dolgokat más témákkal! Közben ismételjük meg a mondatait helyesen, de ne figyelmeztessük külön, hogy rosszul mondta!
5. KÉPOLVASÁS! KÉPOLVASÁS! KÉPOLVASÁS!
Nézegessünk olyan meséskönyvet, amiben sok kép van! Ezekről ne mi meséljünk, hanem Ő! Kik vannak a képeken? Mit csinálhatnak, milyen ruha van rajtuk? Miről szólhat ez a kép? Csak utána olvassuk fel a mesét!
6. NÉHA JÁRJUNK GYEREKKÖNYVTÁRBA!
Válassza ki ő azokat a könyveket amiben a legszebbek a képek! Közben persze beszéljünk halkan, és mutassuk be neki a könyvtárat! Imádni fogja!
7. VERSEKET IS OLVASSUNK, TANULJUNK!
Fejlődik a ritmusérzék, a szókincs és az esztétika érzék is. A dallamosság pedig rengeteget segít a tanulásban. Ha már tudja, mondassuk el még a szomszéd néninek is! Dicsérjünk, dicsérjünk, dicsérjünk, mert az ÖNBIZALOM a saját ELŐADÁS után, még jobban épül!
Hétfőn folytatjuk, a napirend kialakításáról lesz szó!
Szép hetet!
Anasztázia
Nem szeretnéd szem elől téveszteni? Likeold az oldalt, és a követed gombon klikkelj a megjelenítés elsőkéntre, valamint az értesítéseket állítsd BEKAPCSOLVA állapotba.