Önálló tanulás? De hogyan? Hogyan lesz az ovisunkból önálló sulis?
A tanulástechnika tréningek szülői értekezletén, mikor tisztázzuk ki mit vár a tréningtől, sokat hallom, hogy a szülők főként azt szeretnék, ha a gyerekeik ÖNÁLLÓAN tanulnának. Mert valahogy sosem sikerül… De hogy alakul ez így? És hogyan csinálhatjuk másként? – Ovisok és kisiskolások szülei figyelem, ez a cikk nektek is szól!
Minden hozzám érkező gyerek (3-8. osztályosok) rendelkezik valamilyen magának kialakított tanulási stílussal. Jó esetben suli és ebéd után önállóan elvonul a gyerkőc a szobájába, megtanul, és már maximum csak ellenőrizni kell. Rossz esetben a konyhaasztalnál vagy a kanapén kell nógatni, hogy tanuljon már, és szinte minden szót úgy kell a szájába adni, vagy diktálni mit írjon. Eredményben sokszor a második módszer meg sem közelíti az elsőt, a szülőtől és a gyerektől is rengeteg energiát és időt vesz el. Az okok pedig sokszor mélyebben gyökereznek, mint hinnénk.
Induljunk ki abból, hogy a gyermekünknek egész kiskorától folyton tanítunk valamit. Először egyszerű dolgokat, mint: hogyan illik köszönni napszaknak megfelelően, vagy a postásnak, később lépegetve tanítgatjuk a számokra, még később leücsörgünk ovisunkkal “feladatlapozni”. A gyerek személyisége persze nagyban befolyásolja ezt az interakciót, mert lehet folyton izeg-mozog, vagy szóhoz sem hagy minket jutni, és persze az is, hogy biztatás nélkül tapodtat sem akar tenni, de feltételezzük most a helyzetet hogy befogadó ránk, és arra amit mondunk.
- Legyünk tudatosak (és türelmesek)!
Az egész világ egy nagy tanulás, egy ovis pedig folyton kérdez. Irányítsunk mi! Van félóránk együtt valahol? Mindig találhatunk valami témát, ami épp aktuális és gyermekünk korának megfelelő. Bevásárlásnál, hogy mit gondol, hogyan kerül a tej a boltba, vagy hogyan sütik a kenyeret, egy őszi sétánál, hogy milyen színűek lesznek a levelek a fákon, vagy miért hullanak le? Vágjuk ketté a gesztenyét, nézzük meg milyen belül! Ha egészen kiskortól alakítjuk így a kapcsolatunkat, biztosan mindig lesz miről beszélni, a gyermekünk pedig kis felfedezővé válik. - Figyeljünk az egész mondatokra!
Anya, hol van a labda?-kérdezi Kati, aki legyen mondjuk 4 éves. Anya válaszol és közben mutatja: OTT.
Anya, hol van a labda? –kérdezze ezt most Peti, aki ugyanúgy 4 éves.
ANYA: -A középső kék szék alatt az ebédlőben láttam utoljára.
Igen, idő és türelem, de mi lehet az eredmény? Gyorsabban és jobban fejlődő kommunikáció (és idegrendszer), helyes nyelvhasználat, önmagam jobb megértetése…. Egy életre… Megéri?
- Ne akarjuk megoldani helyette!
Jó pár éve történt, hogy egy kicsit éretlenebb kisfiút hozott el a nagymamája, mert érezte, hogy valami nincs rendben. A gyerkőc olyan tesze-tosza volt, egyedül alig tudott megcsinálni valamit, ráadásul folyton megtorpant, vagy visszajelzést várt a legapróbb dolgokban is. A folyosón kértem, hogy fogjon meg egy karikát és még pár dolgot, és hozza utánam a raktárba. Próbálkozott, hogy vehetne fel ennyi mindent, de akkor hirtelen felállt a mama, és gyorsan megmutatta neki, hogy ha a karikát a nyakába akasztja (és már akasztotta is…), a többi dolog elfér a kezében. Persze nem volt nehéz rájönni, mi is a probléma… Ne akadályozzuk a gyerekünket azzal, hogy állandóan megkönnyítjük az életét. Hagyjuk próbálkozni, aztán ha segítséget kér, még mindig előbb csak biztassuk, ha úgysem megy, akkor szavakkal mondjuk el mit kell tenni, ha úgysem, mutassuk meg magunkon. De ne csináljuk meg helyette, csak ha végképp elveszett, hogy magától is menjen.
- Mutassunk jó példát!
Mindig megkérdezem a gyerekeket, hogy: És a szüleitek mennyit olvasnak? (Volt már vicces válasz: Apa a WC-n a HVG-t. Csak ott, és csak azt.) J
A könyvek szeretete ott kezdődik, mennyit találkozik vele a gyerekünk. Az esti mesét, ha lehet olvassuk könyvből, de fontos, hogy a gyerekünk lásson minket mást is olvasni. Mennyire nem fair, ha szülő kezébe se vesz soha semmit, a gyerekeknek pedig folyton olvasnia kell, ugye? A kicsinek mindegy, hogy könyv, vagy újság, vagy a nagypapánál keresztrejtvény, de fontos, hogy lásson minket olvasni. Így a WC-n a HVG ugyan olyan jó, mint az ágyban valami verses kötet, vagy bármi más! Olvasni jó, és érdekes! - KÖZELEG AZ ISKOLA, legyünk következetesek, alakítsunk ki saját helyet!
6 éves kor körül a gyerekeknek jól kialakult feladattudata lesz. Ez biztosítja azt, hogy meg AKARJÁK OLDANI (azaz belső lesz a motiváció) a rájuk szabott (akár otthoni) feladatokat. Ha valamit mond a tanító néni annak már szentnek kell lennie, akkor is, ha az 30 db egyenes függőleges vonal húzása. És ha minden teljesen oké, akkor még élvezni is fogja a munkát. (Eltérő esetek persze mindig vannak, és most beleköthetnénk, hogy ez miért jó, de fogadjuk most el, hogy ha ez megvan, az a LEGIDEÁLISABB a gyerekünknek.) Szóval, ahogy közeleg az iskola, egyre többet ücsöröghetünk asztalhoz, hogy oldjunk meg pár feladatot. De hová? Itt válhat fontossá először, hogy legyen a gyereknek saját asztala, amit megszokik, mire elsőbe megy. Odaücsöröghetünk mellé, elmondjuk neki a feladatot, és az a jó, ha ugyanabból a feladattípusból több feladatlapot is adunk. Megkérdezzük érti-e? Ha igen megvárjuk, amíg egy példát megcsinál belőle, és nyugodtan felállunk, és hagyhatjuk egyedül molyolni. Ha rövid a feladat, leülhetünk mögé olvasni, de ha 10-20 perces, akkor akár ki is mehetünk. Ha kész szóljon, és mi ellenőrizzük le, és mindenképp jutalmazzuk, pl. pecsétgyűjtéssel, matricával.(Hogy hogyan arról egy következő cikk fog szólni.) De miért fontos a saját zug? Mert megszokja, ha a konyhában ül le, és később már nagyon nehéz lesz változtatni. Elsőben, mikor ő próbál koncentrálni, és ott mászkál a tesó, és megjön mindenki, vagy mi is csörögve-zörögve tesszük a dolgunkat felette, netalántán még telefonálunk is, az nem fogja segíteni a koncentrációját. Mint ahogy az sem segít, ha azt szokja meg, hogy mindig ott vagyunk mellette. Alakítsuk úgy a feladatozást, hogy ne percenként rohangáljunk, hanem legalább 10 percenként nézzük meg. Itt pl. 1-2 számolós feladatlaphoz adhatunk 2. feladatnak színezést, gyurmázást is, amihez nem kellünk. Nagycsoportban, ha pár naponta így leültetjük a gyerkőcöt egy negyed, később fél órára, annak meglesz az eredménye.
A téma hatalmas, a cikk hamarosan folytatódik tovább, a feladattudat kialakításával, és suli előtti közvetlen készülődéssel!
Szép hetet!
Anasztázia
Nem szeretnéd szem elől téveszteni? Likeold az oldalt, és a követed gombon klikkelej a megjelenítés elsőkéntre, valamint az értesítéseket állítsd BEKAPCSOLVA állapotba.